Légrádi Antalra emlékezünk

(1953-2000)

Született Balatonbogláron, 1953. július 17-én, meghalt 2000. december 27-én a siófoki kórházban.
Szülei: Légrádi László asztalos, Hosszú Irma Erzsébet háztartásbeli.
Balatonbogláron végezte az általános iskolát, majd Fonyódon a Karikás Frigyes Gimnáziumba járt Göndöcz tanár úr osztályába és ott érettségizett. Ezután Székesfehérváron és Pécsett híradástechnikai, elektroműszerészi tanulmányokat folytatott. Balatonbogláron kezdett dolgozni a posta épületének emeletén lévő „erősítőben”, majd a balatonlellei híradástechnikai üzemben helyezkedett el.
A hangszeres zenével úgy került kapcsolatba, hogy 1964-ben nővére egy ismerőstől dobozgitárt kapott ajándékba, azonban a húrok szorgalmas pengetéséhez neki volt inkább kedve, tehetsége. Türelmesen, sok-sok gyakorlással, különösebb zenei előképzettség nélkül szerezte meg gitártudását. Már az általános iskolában zenekart szervezett, s az iskolai rendezvényeken diáktársainak nagy sikerrel játszották a korabeli slágereket. Az akusztikus gitárt saját készítésű elektromos gitárra cserélte, melynek famunkálataiban édesapja nyújtott segítséget, a védelmet nyújtó tokot pedig édesanyja varrta. Később kedvenc gitárja egy Fender stratocaster lett, és a „kék gitár”, egy PRS.
Középiskolai tanulmányai alatt is zenélt, a zenekar tagjai ugyan többször cserélődtek, azonban a kulturális seregszemléken mindig elismerésben részesültek.
Az iskola befejezését követően letette a vendéglátói zenész vizsgát és nyaranta a Balaton déli partján több településen is szolgáltatták a vendégeknek a tánczenét. Játszottak például Balatonszemesen a Kistücsökben, Fonyódon a Deltában, Bélatelepen, Balatonfenyvesen a Vigadóban, Balatonbogláron a Zanzibárban, Balatonlellén a Vöröscsillagban, Lengyeltótiban a KISZ-táborban.
A zenéléshez kapcsolódó elektronikával szívesen foglalkozott, épített erősítőt, torzítót, „hápogtatót”, és bármelyik zenekarnak segítségére volt, ha elromlott valamelyik berendezésük, leégett az erősítőjük, akár éjfélkor is bekopoghattak hozzá, készségesen megjavította a hibás készüléket.
A tamási Hangár együttessel vált még ismertebbé, nagy sikerrel léptek fel a hazai színpadokon túl a szomszédos, akkor még szocialista országokban, de felléptek Ausztriában is. Az ismert külföldi slágerek mellett már saját szerzeményeiket is előadták. Megjelent egy kislemezük és egy válogatás nagylemezre is rákerült az egyik szerzeményük.
Zenei tudását, tapasztalatát megosztotta az érdeklődőkkel, sok fiatal követte példáját és tanult gitározni, számtalan zenekar jött létre a szárnyai alatt, irányítgatta őket, egyengette útjukat, biztatást adva csiszolgatta tudásukat.
A balatonboglári Helyiérték Alkotók és Gondolkodók Egyesületének egyik alapító tagja volt, közreműködött az Ifi Klub szervezésében, működésében.
A balatonboglári városi művelődési ház zenei programjainak, egyéb rendezvényeinek erősítését, hangosítását végezte.
A Tehetségkutató Rockfesztivál indulásának is egyik aktív közreműködője volt, mely azóta is minden évben megrendezésre kerül. Halála után a rendezvényt róla nevezték el, tisztelegve ezzel a fiatal zenészek tudásának fejlesztése, a nyilvánosság előtti bemutatkozásukhoz történő fellépési lehetőség biztosítása érdekében kifejtett munkálkodása előtt.
„Déli part” címmel saját szerzeményeit tartalmazó CD-je jelent meg szerzői magánkiadásban, halála évében sajnos félkész állapotban maradt az „Érkezési sörrend” című összeállítása.
Balatonboglár Város Önkormányzata posztumusz Pro Urbe kitüntetésben részesítette 2011-ben.

Az életrajzot és a képeket Szentgyörgyvári Zoltánné bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte. ( További információk: Wikipédia)